Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok, világbajnok, Európa-bajnok, világliga, világkupa győztes vízilabdázó. Civilben jogász, három lány édesapja. Valamit nagyon jól csinál, az interjúból talán kiderül.

Mit gondolsz, a mentális felkészülés mekkora részét teszi ki a későbbi teljesítménynek?

Azt hiszem nem csak nekem, hanem az egész generációmnak a sikerességéhez hozzájárult a mentális erő, a magunkba vetett hit, az edzésmunka mentális kezelése, a küzdeni tudás, a versenyszellem, a koncentráció magas foka és a fókusz hatékony megtalálása. Nálam talán nagyjából 50-50 % a fizikai és a mentális felkészültség aránya. Én mindig nagy küzdő voltam a meccseken is, de borzasztó sokat is edzettem hozzá.

Hol tudatosult pályafutásod, vagy életed során először, hogy erre a mentális erőre, vagy a fejedben lévő gondolatokra figyelni kell?

Már kisebb koromban, - amikor bedobtak a sokkal nagyobbak közé - éreztem, hogy sok mindent meg kell oldanom fejben is. Valamit kezdenem kellett a saját szorongásaimmal, vagy akár az elvárásoknak való megfeleléssel. 

Ilyen volt pl., amikor egy hétvégén játszottam ifi, junior és felnőtt szinten is meccseket. Az egyik helyen vezérként számítottak rám, a másik helyen a sor vége felé voltam.

Közben gimnazistaként a családban is jelen voltam, és havonta két napon a felnőtt válogatott keretben is helyt kellett állnom. Szóval egyszerre sok különböző hierarchiában, viselkedési normarendszerben szükségeltetett bizonyítanom.

Amikor sikereket értél el, mire kellett figyelned fejben?

Nagyobb sikerek és kudarcok során egyaránt arra figyeltem, hogy minél hamarabb visszataláljak a saját magamtól elvárt útra fejben és fizikailag is. Igyekeztem elkerülni az öröm és a bánat okozta hatások elhúzódását.

Ezt miért tartottad fontosnak?

A magas teljesítmény legfontosabb alapfeltétele a minőségi, precíz és alázatos napi munka. Ez csakis kiegyensúlyozott mentális állapotban kivitelezhető. A hatékony hétköznapok ellensége a búslakodás, önmarcangolás, bosszankodás a múlt miatt, de a túlzott magabiztosság, - az a bizonyos rózsaszín felhő - a múlt heti sikerünk miatt, a nagyképűség, és a flegmaság is.

Ki, vagy mi segített abban, hogy a jó mentális állapotod stabilizáld?

Csapatsportolóként az állandó kihívások évente szinte 12 hónapig motiváltak mérkőzésről mérkőzésre, néhány naponta újra kellett tölteni magunkat. Ebben a saját magam maximalizmusa mellett 1-1 jó edző és a feleségem tudott sokat segíteni.  

Biztosan van olyan történeted is, amikor lejtőre kerültél. Hogyan írnád le azt az állapotot, ami ekkor a fejedben történt?

Fiatalabb éveimben volt néhány nagy csalódásom, de egyrészt életkoromból fakadóan, másrészt az újabb kihívások miatt ezeken gyorsan tovább tudtam lépni. Az otthoni környezet, és a feleségem is segített. Később, főleg az utolsó válogatott versenyemen, a 2012-es olimpia kudarca után (5. helyezés) ez nehezebb volt, mert tudtam, hogy nemzeti válogatott szinten nincs tovább, nem lesz újabb élmény...

Sportolóként csak az vigasztalt, hogy már háromszoros olimpiai bajnok vagyok, magánemberként pedig a családi szeretet és feladatok, valamint az új munkakörök, projektek jelentette kihívások vittek előre.

Mit gondolsz erről az idézetről: “Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, mivé válni akarok.” (Gustav Jung)

Egyetértek ezzel a gondolattal. Az én esetemben mindig az olimpiák lebegtek legnemesebb célként előttem, emiatt mindig előre néztem. Pályafutásom végén pedig a civil élet új kihívásait helyeztem előtérbe, így próbáltam/próbálok előre tekinteni.

Teszel-e tudatosan azért, hogy fejben mindig topon legyél?

Összesen huszonnégy évet tanultam életemben iskolai rendszerben, és megtanultam két nyelvet pályafutásom alatt/miatt. A karrierem alatt megismerkedtem a sportpszichológia módszereivel, gyakoroltuk is ezeket egyes szezonokban. Szeretek olvasni. Nemcsak regényeket, hanem az önismeret, kommunikáció, motiváció, pszichológia, marketing, életrajz témájú könyveket is. De szeretem az agyat megmozgató feladatokat, pl. a sudokut, logikai játékokat, rejtvényeket.

Mennyire vagy abban tudatos, hogy miként tanulsz a saját tapasztalataidból?

Törekszem rá, hogy maximálisan tanuljak a hibáimból és az erényeimből is.   

Az egyéni sportolóknál egyszerűbben alakul a mentális felkészülés mérhetősége: ezt és ezt tettem érte, ezt hoztam ki belőle. Nálatok, csapatszinten hogy volt ez „összerakható”?

Nálunk a csapatszintű és az egyéni foglalkozások is megjelentek. Ha ez jól működik, akkor kialakul a pszichológusban egy alapos kép az egyénekről és a csapatról is, amit aztán a leghatékonyabban lehet egyesíteni a siker érdekében. Rossz tapasztalatom volt, amikor csak felületesen foglalkoztak velünk, vagy amikor informátorként szolgált a szakember a bizalomépítés helyett... 

Mit adott neked a vízilabda? Elvett-e valamit?

Szabadidőt vett el, amit több mindenre is tudtam volna fordítani. De ez eltörpül amellett, hogy mennyi mindent adott a személyiségemhez mentálisan, élményekben, kapcsolatokban, anyagilag, világlátásban.

A versenyek közben felismersz, beazonosítasz-e olyan gondolatokat, érzelmeket, amelyekből tudsz következtetni a végső eredményedre? 

Az természetes folyamat, hogy a nehéz mérkőzéseken bevillannak erős, drámai, negatív, vagy pozitív gondolatok az agyunkba. Fontos feladat, hogy ezeket szinte azonnal ki tudjuk zárni és csak a következő másodpercekre koncentráljunk. Az ellenfelek és a társaim reakcióiból is meg lehet látni bizonyos folyamatokat, így egy nagy összetett kép alakul ki. Viszont a sport szépségét jelenti a számtalan váratlan esemény, amelyek miatt az elképzelthez képest máshogy is alakul/hat a végjáték.

Amikor a legnagyobb sikereidet érted el, mi játszódott le a szívedben?

Sok szentimentális gondolatom volt ezekben a pillanatokban és ezek kavarogtak bennem nagy erőkkel. A beteljesülés érzése, a bajtársiasság a fiúkkal, a hazaszeretet, a feleségem, a szülők és a szurkolók boldogsága... 

A mindennapjaidban hol és mikor jelenik meg a tudat, hogy háromszoros olimpiai bajnok vagy? Ha megjelenik, miben, hogyan hat rád?

Leginkább a külvilág emlékeztet rá, ami aztán hat rám is. Annyi felkérést, megkeresést kapok jótékonyságra, tanácsadásra, megjelenésre, interjúra, különböző munkákra, hogy ez bennem is felhozza a múltat. Én az a típus vagyok, aki egyszerre ápolja belül a sikereinek emlékét és egyszerre halad sok energiát beletéve a jelen és a jövő kihívásaiba, feladataiba. 

Mit gondolsz, mire figyeljen a jövő élsportolója?

A tudatosságot kiemelkedően fontosnak tartom. Főleg manapság, amikor a hétköznapokban egy fiatal előtt még több nehézség áll az internet felgyorsult világában. Azt gondolom a siker egyik kulcsa a fókusz, a tudatosság kiépítése életünkben. Ne csak sodródjunk, „majd a szüleim elintézik helyettem, majd az edző megmondja mit csináljak, majd a tanár a számba rágja...” Ehelyett tervezzük meg a napunkat, hetünket. Készüljünk fel lelkileg is a pillanatnyi kihívásokra, és tudjuk mire van szükségünk ahhoz, hogy jól oldjuk meg ezeket.

Menich Judit