Valter Attila országúti kerékpáros. 2020-ban megnyerte a Tour de Hongrie-t, majd végig küzdötte a Giro d’Italia három hetes menetét, ahol összetettben a 27. helyen végzett. Ezzel minden idők legeredményesebb magyar kerékpárosa lett. Sikereit követően bekerült az év sportolója választás díjesélyesei közé, ahol hatodik lett. 22 éves és imádja, amit csinál. Fiatal kora ellenére meglepő mentális érettséggel, tudatosan készül sikerei folytatására. Jelenleg Spanyolországban készül új csapatával, a francia FDJ-vel. Itt értük utol, ő pedig szívesen válaszolt a mentális felkészülését firtató kérdésekre.

Hogyan gondolkodsz a mentális felkészülésről? Ha százalékban kellene kifejezni, mennyire becsülnéd a jelentőségét? 

Véleményem szerint 50-50% a mentális és a fizikai felkészülés mértéke. Ezt nem úgy értem, hogy elég „fejben elhinni”, hogy miénk lehet a győzelem, ha egyébként nem dolgoztunk meg érte. Azt gondolom, hogy a mentális felkészülés teszi lehetővé azt a volumenű teherbírást, ami ahhoz kell, hogy a legjobbak legyünk.

A legtöbb sportban az adott napon test a testtel versenyez, - így van ez a kerékpársportban is - de a fejben való felkészülés határozza meg, hogy ki érkezik felkészültebben. Természetesen a rajtpisztoly eldördülése után is óriási szerepe van a mentális felkészültségnek, mert ha készen állunk az akadály leküzdésére és bízunk abban, hogy jó munkát végeztünk, sokkal könnyebb lesz fizikailag is helytállni.

Hol tudatosult pályafutásod (vagy életed) során először, hogy erre a mentális erőre, vagy a fejedben lévő gondolatokra figyelni kell?

Elég sokáig csak arra figyeltem, hogy a lehető legjobb fizikai állapotban érkezzek a versenyekre és azt gondoltam, akkor fejben is rendben leszek. Első éves U23 koromban egy olaszországi világkupán nem teljesítettem jól, mégis azt vettem észre, hogy boldog vagyok. Boldog voltam pusztán attól, hogy ott lehetek, és azt csinálom, amit szeretek. Innentől tudatosabban kezdtem figyelni arra, milyen gondolatok zajlanak bennem, és mire vágyom. Szerencsére, ez számomra a még jobb eredmény és a még több munka, így viszonylag „könnyű” dolgom van a sport világában.

Amikor sikeres vagy, mire kell figyelned?

Arra figyelek, hogy ne legyek elégedett és ne hagyjam abba a fejlődést. Tudom mit akarok elérni, és ahhoz milyen út vezet. Örülök a részsikereknek, de az elégedettséget nem engedem megjelenni, mert a cél még messze van. A karrierem elején vagyok és bízom benne, hogy az eddigi sikereim eltörpülnek majd a következők mellett.

Ki, vagy mi segít a kiegyensúlyozott mentális állapot fenntartásában?

A párom és az édesapám leginkább, de versenyző társaim és a barátaim is támogatnak. Ők azok, akik a földön tartanak, ami számomra nagyon fontos.

Biztosan van olyan történeted is, amikor lejtőre kerültél. Adtál föl versenyt, buktál is. Hogyan írnád le azt, ami ilyenkor a fejedben zajlik?

A bringás esik, kel. Én óvatos vagyok, nem bukom sokat, de ez a sportunk velejárója. Amikor pedig versenyt adtam fel, annak két oka volt: egyrészt egy hosszú lázas állapot után érkeztem, ráadásul őrült iramot ment a mezőny, nem bírtam. De ezeket nem agyalom túl és úgy érzem, eddig még nem kerültem komolyabb lejtőre. Persze volt, hogy nem fejlődtem úgy, ahogy akartam, ilyenkor nehéz volt megtalálni a motivációt, de mióta testben-fejben egyaránt figyelek magamra, azóta felfelé ível a pályafutásom. Amikor a legnehezebb volt, csak arra gondoltam, hogy ha túl leszek ezen könnyebb lesz, ha eljutok a profik világába, könnyebb lesz... Az is lett.

A nehéz időszakokat ki, vagy mi segített túlélni?

Édesapám mindig ott volt, hogy irányt mutasson. Talán ő maga sem tudja, hogy az edzői utasításai mellett, ezt csinálta a legjobban. Sosem várt el többet, mint amire képes voltam, de megtanított rá, hogy én se érjem be kevesebbel. Ma már én többet várok el magamtól, mint ő.

Mit gondolsz erről az idézetről: "Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok." (Gustav Jung)

Én inkább amondó vagyok, hogy az emlékeink és a múltunk tesz minket azzá, akik vagyunk. Ha az a sok edzés nem történt volna meg velem, nem értem volna el idáig, viszont, ha nem tudnám miért csinálom, akkor se.

Teszel-e tudatosan azért, hogy fejben mindig a topon legyél? 

Az utóbbi 1-2 évben sikerült egy olyan pozitív spirálba kerülnöm, ahol nem kell különösebb erőfeszítéseket tegyek azért, hogy felkészült legyek fejben. A legjobb módszer mégis az, ha elképzelem, mit akarok elérni, és az odáig vezető, reálisan átgondolt lépcsőfokokon folyamatosan lépkedek az irányába. Sokszor hangosan ki is mondom mik a céljaim, például így tettem a Tour de Hongrie előtt is. Erről valahol hallottam, úgy néz ki tényleg működik...

Mennyire vagy abban tudatos, hogy miként tanulsz a tapasztalataidból?

Próbálok, nem elveszni a részletekben és nem túlelemezni a hibáimat. Szoktam érezni mit csináltam jól és mit nem, ezért ezt inkább az ösztöneimre hagyom, persze néha az elemzés sem árt.

Ha egy mondatban össze kellene foglalnod a jelen, vagy a jövő nemzedékének, hogy a témában mi a legfontosabb, mi az az egy mondat?

Boldog akarj lenni, ne sikeres!

Menich Judit

Valter Attila, Valter Attila, Valter AttilaValter Attila, Valter Attila, Valter Attila Valter Attila, Valter Attila, Valter Attila Valter Attila, Valter Attila, Valter Attila Valter Attila, Valter Attila, Valter Attila Valter Attila, Valter Attila, Valter Attila Valter Attila, Valter Attila, Valter Attila Valter Attila, Valter Attila, Valter Attila Valter Attila, Valter Attila, Valter Attila Valter Attila, Valter Attila, Valter Attila Valter Attila, Valter Attila, Valter Attila Valter Attila, Valter Attila, Valter Attila Valter Attila, Valter Attila