A szemészorvoshoz belép egy beteg, most találkoznak először. Elmondja a panaszát, az orvos csinál egy gépi látás vizsgálatot, az eredményt dokumentálja. Kérdéseket tesz föl, figyelmesen meghallgatja a válaszokat. A beteg is kérdez, a doktornő válaszol. A beszélgetés alatt megszületik a diagnózis és a kezelés terve. A körülbelül 20 perces konzultáció végén egy újabb gépi látás vizsgálat történik, aminek eredménye sokkal jobb, mint az első mérésé. (a doktornő beszámolója egy riportműsorban)

A beteg, aki idegesen, félve érkezik, szomatizálja (lelki történéseink testi megélése) az érzelmeit, produkál egy adott látás eredményt. Az orvossal való beszélgetés közben – válaszokat és tájékoztatást kap - megnyugszik. Ezt az érzelmi állapotát ismét visszatükrözi a teste, ami egy jobb mérés eredményben mutatkozik meg. A szeme objektív egészsége valószínűleg nem változott a vizsgálat ideje alatt...

Nincs szó varázslatról, az ember így működik, a tudata visszahat a testére (fordítva is igaz)

A fenti példa mellé idesorolhatók a férfi kézilabda válogatottal végzett munkám konkrét esetei, amik elolvashatók a blogon (lásd. Csapat születik)  

Ismétlés helyett, általános megfogalmazásban: amikor azt látjuk, hogy a sportoló egyik nap kiválóan dönt a játék szituációkban, a másik nap pedig rosszul, akkor az nem azért van, mert egyik napról a másikra gyengébb fizikumú, rosszabb taktikai érzékű lett. Ez a jelenség azért történik meg, mert a sportoló fejben nem tud valóban ott lenni, ahol lennie kellene. Fókuszáltság hiányában pedig, a hiedelmei, érzelmei, gondolatai, tudattalan szinten irányítják mozgását, megoldásait, jelenlétét.

Történeteink a gondolat, és az azt kísérő érzelem hatalmáról szólnak. Ha a gondolatnak hatalma van, akkor nekünk hatalmunk van életünk történései felett. Ehhez pedig „csak” a gondolatainkat kell jól megválogatni. Ergo, fejben dől el.

Felnőttként azt gondoljuk, hogy mentális erőnlétünk az iskolai tudásfelvétellel, és a végzettség megszerzésével kiteljesedett, véget ért. Ez pedig nem más, mint hiedelem. Ezzel szemben a valóság az, hogy gondolataink teremtő képessége és irányíthatósága ugyanúgy rendezetlen, fejlesztendő, mint testünk, vagy készségeink.

Ahogyan testünk izmosodik, a teherbírás pozitív változásait ösztönösen használjuk ki. Ahogy épül az izomzat, fejlődik a koordináció, külön odafigyelés nélkül ugrunk magasabbra, dobunk erősebbet.

Mentális képességeink bizonyos szempontból hasonlóan működnek, de a világ és önmagunk megértése ösztönösen nem fejlődik.

A mentális erőnlét fejlesztése nem iskolában tanult tananyag, - nem mindig új tudás szükséges, sokszor éppen a régi elengedése - az igény megjelenésével válik vágyott fejlesztési céllá és alakul erősséggé. 

Ebben hiszünk, ezt fejlesztjük. Célunk a jó példák és gyakorlatok bemutatása. Ezért, és erről kérdezzük blogunkon az élsportolókat, és osztunk meg érdekes cikkeket facebook oldalunkon.

Az alábbi néhány sorban bemutatjuk, hogyan működik, mire jó a mentális erőnlét fejlesztésére szolgáló coaching módszertan.

A mentál coaching támogatási folyamat a változásban, kísérés, amely átsegít a problémás szakaszokon, és „földön tart” a sikeres periódusokban.

A coach támogatja az élsportolót céljai elérésében, azzal, hogy a folyamatban biztosítja a viszonylag állandó értelmi-érzelmi jóllétét (wellbeing).

A coaching alapvetően egészséges, felelősséget vállaló felnőttekkel dolgozik, határterületei a sportpszichológia és sportpszichiátria. Amennyiben a coaching folyamatban a feldolgozandó téma, eset, ill. a sportoló reakciója betegségre utal, megtörténik az adott szakember bevonása. 

A folyamat állomásai:

• pszichológiai szerződés a fejlesztési folyamatra, őszinte nyíltságra, mély munkára, egyéni határtartásra, kimondásokra, önmagam megkérdőjelezésére, türelemre, tanulásra, a visszajelzések befogadására
• célorientáltság = a hosszútávú célok konkretizálása, kialakítása a fejlődő önismeret segítségével → a célállításhoz a személyes és elvárt célok alapján a coachee (kliens) véglegesít, a célok nyomon követése, esetleges változásának kísérése a coach feladata
• az önreflexió megtanítása, gyakorlása → tudatossági szint emelése → jó önismeret → aki jól ismeri önmagát, az a kritikus pillanatokban jó döntéseket hoz
• a sportlói úton megjelenő bukkanók, elakadások, lejtők, emelkedők kognitív és érzelmi feldolgozása → ezek átalakítása tudatos cselekvéssé
• fókuszáltság = személyre szabott technikák elsajátítása, melyek segítenek az összpontosításban, a pillanat legjobb kihasználásában, a hibák elfogadásában, és termékennyé tételében 

Miben segít a mentális erőnlét?

• kiegészíti a fizikai-taktikai fejlesztést
• támogatást és támaszt ad a nehéz helyzetekben
• féken tart a csúcson, kezeli az „elszállás” jelenségét
• a sportoló folyamatosan tanulja önmagát, és saját tanulásának leghatékonyabb módjait, képessé válik egyedül is szinten tartani, fejleszteni mentális erőnlétét → önfejlesztés
• a sportoló adott versenyszituációban is képes folyamatosan tanulni, menet közben is felismerni taktikákat, hibákat, melyeket azonnal próbál alkalmazni, vagy javítani

Miben egészíti ki az egyéb módszertanokat? Miben különbözik tőlük?

• abból kiindulva, hogy a felnőttek máshogy tanulnak, mint a gyerekek, a mentál coaching az andragógia módszertanát használja a pedagógia módszertana helyett
• csapat sportok esetén, a coach nem a stáb része, - bár a célokat az edzői stábtól is kapja - a sportolóval szerződik a véglegesített célokra, és magára a folyamatra
• egyedi folyamatot alakít ki, nem sablonizál, hiszen minden sportoló más-más úton és ritmusban halad a fejlődésben
• tisztán kezeli a felelősség kérdését → a coach a tanulási folyamat felelőse, a sportoló saját tanulásáért, fejlődéséért, és változásáért felelős
• a folyamat transzparens, a résztvevők mellérendelt viszonyban vannak egymással

A tréner, egy barlangász segítségével, a felső,- és középvezetőkből álló vállalati csapatot vezeti végig a nehezen járható barlangon. A társaság csúszik-mászik, köteleken ereszkedik, nyílásokon tolja át magát. Amikor elérkeznek egy ijesztően szűk részhez, mindenki megijed, különösen egyikük, egy nagyon magas férfi. Fogalma sincs, hogyan fogja átpréselni a testét azon a nyíláson, attól fél, beszorul. El is akad, se előre, se hátra. A kezdeti viccelődések után, a résztvevők rájönnek, hogy a helyzet komoly. A barlangász ekkor elővesz egy csákányt és a beszorult férfitól távol, elkezdi ütögetni a barlang falát. Teszi ezt egy percen át, majd visszamegy és bekiabál a fiatalembernek, hogy megnagyobbította a lyukat, most már át fog férni. A férfi – aki ezt elhiszi - abban a pillanatban megmozdul, áthúzza beragadt lábait a résen és kiszabadul. (Kádár Annamária pszichológus saját tréneri élménye)

A barlangban a férfi „behívja” az agyába az elakadás gondolatát, megéli az attól való félelmet, a teste pedig végre is hajtja. A barlangász - aki feltehetően jól ismeri az emberi elme működését – cseles húzása elhiteti vele, hogy könnyebben kifér. Ekkor már a szabadulás lehetőségét éli meg, ezért kitolja magát a változatlan átmérőjű lyukon.

A mi csákányunk a szakmaiság, ezzel segítünk megérteni, átértékelni, tapasztalni, kipróbálni, és átélni a tanulás, a változtatás, és változás eredményét, örömét.

Menich Judit