Kapás Boglárka, világbajnok, többszörös Európa bajnok, olimpiai bronzérmes, pszichológushallgató. Két edzés között, a Duna Arénában találkoztunk vele.
Arra gondoltunk, mivel pszichológiát tanulsz, biztos könnyen tudunk beszélgetni a mentális erőnlét fontosságáról.
Erről tényleg könnyen beszélek. Nagyon fontosnak tartom, a felkészülésem része, és odafigyelek a fejlesztésére. Ha elvégzem az egyetemet, sportpszichológusként szeretném segíteni a fiatal úszókat. A szakmai tudáson túl, hasznos lehet, hogy hozzá tehetem a saját megéléseimet, tapasztalataimat. Mindig odafigyeltem a magam és mások érzelmeire is, talán ez a nekem való pálya.
Bogi, ha nem tudnánk ki vagy, és csak a testalkatodból kellene tippelni a sportágadra, nem lenne köztük az úszás.
Úgy nőttem fel, hogy mindig mindenhol én voltam a legkisebb, legvékonyabb. Később a magassági hátrányt behoztam, de tény, hogy nem növesztettem nagy izmokat. Ez egyáltalán nem zavar, sőt, még valahol élvezem is, amikor azt mondják, ahhoz képest milyen kicsi, milyen gyorsan úszik. A gyorsúszó számokban elég voltam kevesebb izommal, mert azokhoz a számokhoz állóképesség kell, és az megvolt. A pillangóhoz viszont izmokat kellene rám pakolni, ami nehéz ügy, mert a zsír is nehezen marad rajtam, így az izom is. Ha olimpiai bajnok akarok lenni Tokióban, az első százon gyorsabbnak kell lennem. Gyorsabb akkor leszek, ha erősebb, ezt pedig csak az izmok felszedésével lehet elérni.
Ezzel a „kevés” izomzattal lettél a 200 pillangó világbajnoka...
Igen, meg is lepett bennünket! - nevet. Amikor egy versenyen a pillangó döntő nyolcasa feláll a rajtkőre, a mai napig úgy néznek rám, ki ez a lány, mit keres itt. Aztán az első százon tényleg sehol nem vagyok, a másodikon viszont kijön a több, mint 10 év alatt megalapozott állóképességem, így a táv második felében jó vagyok. Az, hogy világbajnok lettem, azért sikerült, mert azt a győzelmet én akartam ott a legjobban.
Nehéz elképzelnünk, hogy a másik hét versenyző ne akarta volna legalább annyira.
Akkor lehet, hogy én jól akartam. Nem úgy mentem oda, hogy életem úszása legyen. Tőlem nem volt elvárás, hogy győzzek, ezért nem volt bennem görcsös akarás, és kizárólag magamra figyeltem. Bár, ez nem teljesen igaz, mert amikor az amerikai lány az előfutamban 1 másodperccel jobbat úszott az én későbbi győztes időmnél, akkor elkönyveltem, hogy valószínűleg ő nyeri ezt a számot. De a többiekkel nem foglalkoztam.
Ez valahogy úgy működhet, hogyha túl sokat foglalkozol az ellenfelekkel, akkor „bekúsznak” a bőröd alá. Valószínűleg egyensúlyt találtál a mások figyelése és a magadra koncentrálás között. Kívülről úgy látszik, mintha azokat a lehetőségeket kerested volna, amik támogatnak és nem azokat, amik visszahúznak.
Így van. Gondolhattam volna egyfolytában arra is, hogy heten jobb időt tudnak nálam. Ez biztos visszahúzott volna. Abban a mentális állapotban viszont úgy telt el a 200 méter, mintha egy pillanat lenne. Azt érzékeltem ugyan, hogy sorra hagyom el a többieket, de tökéletes flow élményem volt a vízben, és ez fantasztikus volt.
Nekünk az a témánk, hogy az élsportolónak nem csak az izmait kell fejlesztenie, hanem a mentális képességeit is.
Amikor valaki eljut odáig, hogy az összes világversenyen az élmezőnyben van, akkor ott a döntőben már nagyon kicsi fizikai különbségek vannak. Valamennyi van, mert valaki többet edzett, nem volt beteg, vagy sérült, de ezek már nem számítanak annyira. Ott már csak az számít, hogy ki az, aki a legjobban ott van fejben. Ebben teljesen biztos vagyok és egyetértek veletek. Nyilván vannak kivételek. Amikor Hosszú Katinka három testhosszal megveri a mezőnyt, az nem csak azért van, mert fejben erős, hanem mert fizikailag is annyival erősebb a többieknél.
Te hogy lettél erős fejben?
14 éves koromtól kezdtem sportpszichológushoz járni, viszont annál fiatalabb voltam, amikor elkezdtem lemodellezni magamban a távot, anélkül, hogy valaki mondta volna. Becsuktam a szemem, és lejátszottam előre az úszásaimat. Azt csináltam, amit később mentál tréningként megtanított a sportpszichológus. Azóta is folyamatosan csinálom, akár edzés közben is, hogy ezzel is erősítsem magam.
Fantasztikus éved volt a 2016-os. Amiben elindultál az EB-n, aranyat nyertél (400, 800, 1500 gyors, 4x200 gyors váltó), majd jött az olimpiai bronz. Mi történt 2016-ban?
A legfontosabb és döntő változás az volt, hogy egyesületet és edzőt váltottam 2015. decemberében. Minden megváltozott körülöttem. Új edzőm lett Virth Balázs személyében, újfajta, színesebb edzések, új edzőtársak, új edzőtábor helyszínek. Balázzsal nagyon jól működünk együtt, mindent meg lehet vele beszélni.
Ennyi kellett?
Tulajdonképpen igen. Megkönnyebbültem, főleg Rióban voltam nagyon felszabadult. Ezen kívül Ádámmal (Telegdy Ádám úszó, Bogi vőlegénye) is ebben az évben jöttünk össze.
Legalább két nagy döntésed volt, amiről tudunk: az egyik az egyesület,- és edzőváltás, a másik a gyorsról pillangóra átállás. Hogyan hozol döntéseket?
Az egyesületváltás évekig érett bennem. Lassan, de biztosan jutottam el addig, hogy kimondjam, eljövök az akkori klubomból. A pillangóra váltás közös döntés volt az edzőmmel. Éreztük mindketten, hogy már nem az igazi a gyorsúszásom. Nagyon hosszú ideig úsztam 7-8 kilométereket edzésen, leginkább gyorson, belefásultam. Balázs felvetette, mi lenne, ha kicsit több vegyest és pillangót úsznánk, és pihentetnénk a gyorsot. Másfajta úszásnál más lesz az ideg-izom kapcsolat, ezért sokat vártunk a változtatástól. Zárójelbe tettük a gyorsot. Lett is egy nagyon jó félévem, változatos edzésekkel, javuló időkkel. Aztán januárban visszavettük a gyorsot a pillangó mellé, majd megnyertem az OB-n a 200 pillangót és a gyorsszámokat is. Ráadásul úgy, hogy a 200 pillangó a 800 gyors után volt negyedórával. Mivel ilyen jól sikerült, gondoltuk, akkor jó lesz ez az EB-re is.
Mi zajlik a fejedben versenyzés közben?
Ha nagyon rá tudok hangolódni, akkor minden összeáll. A verseny elsuhan egy pillanat alatt, még egy 1500 is. Van egy taktika, amit megbeszélünk, azt igyekszem tartani, de ezek nem igazi gondolatok, inkább érzések. Azért van, amire figyelni kell: az olimpián 800-on például arra, hogy az első százat, kétszázat ne ússzam túl gyorsan, ezért ott csak azt mondogattam magamban, hogy hosszú legyen a tempó. Tudtam, hogy mit kell éreznem 100 után, mit kell éreznem 400 után és amikor ezeket éreztem, akkor megnyugodtam.
A 2017-es budapesti VB nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna. A történteket sikerült-e úgy feldolgoznod, hogy ezek a megértések segítsenek napjainkban?
Azt, hogy mi történt Budapesten, a mai napig nem tudom. Az tény, hogy többször voltam beteg, ezért nem volt zökkenőmentes a felkészülésem. Sejtettük, hogy nem ez lesz életem versenye, mégis meglepett, hogy annyira izgultam az első számom előtt, hogy majdnem elhánytam magam bemelegítés közben. A végén lett két 5. és egy 4. helyem...
Mintha agyon nyomott volna Budapest.
Valószínűleg ez történt. Az a szeretet bomba, amit az itthoni közönségtől kaptunk, egyeseket magasba emelt, bennem pedig olyan megfelelési kényszert okozott, aminek a súlyát nem bírtam el. Visszatérve a kérdésre, nem igazán sikerült, nem született megértés, inkább sejtések és kérdőjelek maradtak. Ezt a hazai VB-t el kellett gyászolnom, ami rányomta a bélyegét az egész 2017-es évemre.
Ha úszóként gondolsz magadra, akkor már 27, vagy még csak 27 éves vagy?
Ha arra gondolok, hogy Egerszegi Krisztina 22 éves koráig úszott, akkor már 27 vagyok. De nézhetem Hosszú Katinkát is, aki négy évvel idősebb nálam, és látjuk mit művel. Na, ilyenkor még csak 27 vagyok. Tehát hol így, hol úgy, ez váltakozik bennem.
Valahol mondtál egy olyat, hogy a tokiói olimpiáig úszol.
Igen, addig biztosan. Az a tervem, hogy az olimpia után még egy évet ráhúzok, rendesen versenyzek, aztán meglátom. Nem akarok határokat húzni magamnak semmilyen irányba. Egy olyan érzés viszont van bennem, hogy az olimpiáig van dolgom. Utána, ha úszom is tovább, szabadabb leszek a későbbi döntéseimben.
Ahogy Bogi összefoglalta mondanivalóját:
Menich Judit
